Szavak

2011 június 30. | Szerző: Hutlen |

 Gondolkodás, hosszú-hosszú hallgatások, ábrándozás, álmodozás, nosztalgia.

Saudade – ahogy Chris Rea gyönyörű dalban énekelte meg.

Hiányzik, mint egy elveszett testrész. Mint egy gyereknek a homokozólapát, amit a játszótéren  kitépett a kezéből egy erőszakos kiskrampusz… Pedig ezt a homokozólapátot ő maga dobta el jó messzire! És most megőrül a gondolattól, hogy mi lehet vele!

Nincs nap, hogy ne gondolna rá. A hangja a fülébe cseng, csukott pillái alatt a férfi  rajongással teli szempárját látja, a szavait kívülről tudná idézni. Ha lenne kinek, de ez az egyetlen platform, ami az emlékezésnek megmaradt. A férje kíváncsi faggatózását már rég leállította. A barátnők is úgy tudják, hogy már nem szenved. Szégyenszemre már nekik sem meri  bevallani, hogy még mindig mennyit gondol a SZERELEMRE. Így, csupa nagybetűvel. Közben éli a megszokott mindennapokat. Dolgozik,  “szolgálja” a családot, tanul, sportol, olvas, zenét hallgat, beszélget, mikor mire van szükség. Éli az életet.
Csak a fodrásza vette észre, hogy a szeme csillogása megváltozott.
De vajon innentől már mindig így marad? Nem lesz már soha olyan felhőtlen, mint amikor kamasz módra szerelmesnek érezte magát?
A legnehezebb oldottnak mutatkoznia az ágyban. Pedig már mindent kipróbált, és a szíve mélyén sajnálta is a férjét, aki nem értette, mi a baj. Nem is érthette,  hiszen ő lenne az utolsó, akinek elmondaná, hogy ha becsukja a szemét, nem őt látja maga fölé hajolni, hanem azt a másikat, akinek puhán húsos ajka annyi gyönyörben részesítette. És ha férje szájából  körítésként elhangzó szavak nem felelnek meg a várakozásainak, onnantól kezdve görcsbe rándul és képtelen magát elengedni.

Nem hatnak rá a pajkos évődő szavak. Nem váltják ki belőle a férje által remélt hatást.
Két dolog van:
1. vagy csak ő nem érzi hitelesnek az udvarlást a férje részről
2. vagy valóban nem hitelesek a férji bókok.

De akkor miért hitte el Péter minden szavát???? Szemernyi kétely se támadt benne a  férfi őszinteségével kapcsolatban.  Érezte az őszinteséget? Vagy a szerelem rózsaszínű fátylat borított a józan eszére és bármit elhitt, amit hallott???

Szavakra van szüksége. Udvarlásra, bókokra, amiket elhisz, mert hihetőek.
Persze, nem szélsőséges módon, hiszen nem kezdődhet minden ágybabújás félórás szerelmi vallomással!

De nem lehetne legalább, hogy néha?????…………………………………………..