Kitárulkozás

2011 október 27. | Szerző: Hutlen |

Mitől van az, hogy Anikó a közel múltban sokaknak megvallotta esendőségét és gyarlóságát? Olyanoknak, akik álmukban sem gondolták volna, hogy neki és Zsoltnak valaha is problémák voltak a házasságában. Miért ez a késztetés???
Erre kereste a választ, de még nincs meg.

Régi  kollégákkal, kolléganőkkel  tartották a soros évi egyszeri összejövetelt.  Nagyon jó társaság volt, de az élet szétdobálta őket, más munkahelyekre, más városokba. Azért tartotta magát a hagyomány, hogy egy évben egyszer egy hétvégére  szerveznek egy közös programot.  Se tavaly, se azelőtt nem érezte szükségét, hogy meséljen a lelki nyavalyáiról. Most meg olyan magától értetődő természetességgel kezdett bele, hogy igen, bizony, majdnem elváltak. Nem sokon múlott. Hogy krízis volt, és hogy mindketten álltak mindkét oldalon, ami talán segített abban, hogy most megint együtt vannak. Megtapasztalták az érem mindkét oldalát, vagy ha úgy tetszik, az óriáskerékkel mindketten jártak fent is, lent is.
Anikó fesztelenül mesélte el, csak röviden és nem vájkálva, nem elmerülve a részletekben, hogy min mentek keresztül.

Ma meg egy olyan kis kolléganő előtt rombolta le a saját nimbuszát, aki eddig bálványozta az ő házasságát Zsolttal. Ámbár ez a megfogalmazás nem állja meg a helyét, mert a kis kolléganő nemhogy kiábrándult volna belőle a hallottak után, de még nagyobb tisztelettel nézett fel rá.

Pedig nem ez volt Anikó célja. Maga is  arra kereste a választ, hogy miért csinálja ezt? Miért érzi úgy, hogy be kell ismernie a számára fontos emberek előtt a gyengeségeit, fel kell vállalnia a “bűneit”?

Talán így kerül újra”egységbe” önmagával, hogy nem játszik szerepet senki előtt. Vagy legalábbis azok előtt nem, akiket igazán szerep. Eddig meg akarta kímélni őket attól, hogy az igazságot megtudják, de most már fontosabb a lelkének a hitelesség.

Talán gyógyul. Ez is eszébe jutott. Péter is eszébe jutott. De már nem minden nap.
Egyszer-egyszer kimaradt egy nap… És másnap köszönetet mondott érte, hogy nem fáj az emlékezés.